Női sor(s)ok - 6. rész

február 20, 2023

A Roziról készült fotó:  Nagy Helga Petra


Kinek hogy indult a hete? Milyen arcát mutatta ma nektek a hétfő? Bízom benne, hogy veletek kegyesebb volt, mint velem, és nálatok a vidámabb zsebéből húzott elő egy lapot a mai napon. Nekem bizony elég nehezen kezdődött a napom, azzal a bizonyos "Miért nem maradhatok egész nap ágyban? Hülye hétfő!" érzéssel. És a nap sem zakatolt sokkal energikusabban tovább, egészen mostanáig. 

A mai beszélgetést (újra)olvasva ismét felcsillant valami, ami az elmúlt hetek beszélgetései során annyiszor. Az az érzés, ami ott bizsereg benned, amikor valaki megosztja veled értékes gondolatait, vagy olvasol valamit, és nyomban felvillan az a kis lámpa: "igen, ma erre volt szükségem". Akitől ma ezt a kedves csomagot kapjuk, Zubor Rozi, vagy lehet, van köztetek olyan is, aki úgy ismeri, IgenAnya, újságíró, az ÉvaMagazin.hu portál főszerkesztője. Rozi nemcsak írásaival, de hangjával is megajándékoz bennünket: a Mesélj, Anyukám! és a Micsoda nők voltak! podcastokban hallhatjuk őt. Emellett Micsoda anyák voltak - Híres nők a gyerekszobában címmel megjelent egy csodaszép kötetük is Budai Lotti irónővel, akivel a podcastot is közösen alkotják meg. 

Én is ezen munkássága mentén ismerkedtem meg Rozival, a podcastjukat mindig nagy örömmel hallgatom. Nők beszélnek nőkről, és közben én nőként töltődöm. Röviden ezt jelenti nekem. Bizton állíthatom a "micsoda nő" jelző rá (rájuk) is tökéletesen illik. Inspirálódjatok tehát ma általa ti is:


💬 Én például sosem szerettem 
volna sikeres lenni. 
Boldog szeretnék lenni.


Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

A „sikeres” szó nekem annyira üzleti. :) Egy sikeres cég/vállalkozás sok pénzt termel. Egy sikeres ember sok pénzt keres, magas, „jó” pozícióban van. De lehet, hogy csak az én fejemben keveredik a „siker” szavunk ennyire össze a pénzzel. Ezért én például sosem szerettem volna sikeres lenni. Boldog szeretnék lenni. Viszont a munkára meg hajlamosak vagyunk nem úgy gondolni, hogy olyan tevékenység, ami közben boldogok lehetünk. Pedig hát miért ne lehetnénk!? Ettől függetlenül nem szeretnék álszent lenni, mert számít a pénz is, de engem előbb motivál az, hogy olyan dolgot csináljak, amit szeretek, mint olyat, amit nem szeretek, de sokat keresek vele.


Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Igen, három ilyen pontja is volt az életemnek: az első, amikor 17 évesen azt mondtam, hogy újságíró szeretnék lenni. Úgy éreztem, hogy az vagyok igazán én. Szerintem nem lőttem mellé, mert mai napig nagyon imádom. Aztán pár évvel később, amikor 21 évesen azt mondtam, hogy a női magazinok világa felé kellene elindulnom. Majd az utolsó amikor 30 évesen, két gyermekes anyukaként eldöntöttem, hogy elindítok valami sajátot, amivel nem másnak akarok megfelelni, hanem ami olyan lehet, amilyen igazán én vagyok. Ez lett az IgenAnya közösség – instagram oldallal és interjú sorozattal. 

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

Nem tudok ebben általános választ adni, mert szerintem minden egyes embernek más a kihívása ugyanazon a területen, legyen nő, férfi, fiatal, idős, gyermekes, vagy gyermektelen. Lehet, hogy egy 4 gyermekes anyuka tele van nagyszülői segítséggel és „vígan” (ez itt nagyon idézőjeles!) menedzsel egy vállalkozást, és lehet, hogy egy „csak” 1 gyermekes, egyedülálló anya, több száz kilométerre élő nagyszülőkkel (vagy ne adj’ Isten nagyszülők nélkül) hajat nem tud mosni napokig, nem hogy vállalkozni. 


Amit én látok, hogy egy nő bármit csinál, legalább kétszer olyan jól kell csinálnia, mint egy férfinek, és annyi minden másra kell még figyelnie. Például egy férfi ha reggel elalszik, feldob magára egy kapucnis pulcsit, kócosan, borostásan érkezik mondjuk egy meetingre, az lezserül szívdöglesztő. Ha visz magával egy beteg gyereket mondjuk (vagy egy nevelés nélküli munkanap miatt az ovit szüneteltető gyerekkel érkezik), akkor az kifejezetten szexi. Ha én mennék egy meetingre melegítőben, kócos hajjal, minimum megkérdeznék, hogy mi a bajom, hogy ilyen sz@rul nézek ki, és ha gyereket is vinnék magammal, összesúgnának a hátam mögött, hogy miért nem hagytam otthon. 


Legyél kemény, de ne túl kemény, nőies, de ne túl nőies, legyen gyereked, foglalkozz velük is, a kollégákkal is, a férjeddel is, főzz is, tiszta legyen a lakásod is, de lehetőleg mindent magad csinálj, mert ha segítséget kérsz, hát úúúúúúgy könnyű, hogy van X bébiszittered és takarítónőd. Huh, erről órákat tudnék beszélni, és a végére az egyébként elég alacsony vérnyomásom még nekem is az egekbe szökne, de a lényeg, hogy csinálni kell, szerintem be kell mutatni a társadalomnak, hogy a nők is pont ugyanarra képesek, mint férfi társaink. Szorítok mindenkinek, hogy ehhez találjon maga mellé egy támogató társat, pláne, ha gyermeket vállalnak, de legalább egy segítő nagyszülőt, mert anélkül nagyon nehéz. Vagy meg kell tanulni alvás nélkül élni...

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Minden lépcsőfok számít. Komolyan. De azt kell mondjam, hogy talán a legnehezebben megléphetőek számítanak a legjobban! A legfontosabb viszont szerintem, hogy sose akarjunk kihagyni egy lépcsőfokot se. Még ha túl nehéznek, fájdalmasnak is tűnik. Mindennek oka van. 


💬 Amikor a legszívesebben 
feladnád, jusson eszedbe, 
hogy miért kezdted el.


Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Már nem akarom minden nap motiválni magam. Talán egyébként ezt a legnehezebb megtanulni. Nem lehet úgy leélni egy életet, hogy minden nap motivált és lelkes vagy. Néha meg kell engedni magunknak az összeomlást. Viszont a szerencsés ember olyan párral, barátokkal és munkatársakkal van körülvéve, akik ilyenkor pontosan tudják, hogy mit kell mondaniuk, hogy kirángassák a gödörből. Én ilyen szerencsés ember vagyok. Egyébként miközben ezt írom, pont balra nézek, olvasok egy szöveget. Évek óta kint van a lakásban. Talán nem véletlen: „Amikor a legszívesebben feladnád, jusson eszedbe, hogy miért kezdted el.” Hát így... :)


Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset? 

Hát, megint egy idézetet tudok mondani, ami anno engem is elindított az IgenAnyaság útján: 

💬 Ha addig vársz, 
ameddig úgy érzed, 
hogy készen állsz, 
akkor örökké csak várni fogsz.  

  • Share:

You Might Also Like

0 hozzászólás