február 2023

interjú

Helló, csütörtök! Helló, újabb interjúnk! Helló, egy kis felpezsdülés és töltekezés a hétvége előtt! Van már programotok a hétvégére? Ma estére egy pár perceset hozok nektek egy rövid interjú keretében, amelynek az elolvasására mindenképp szánjatok időt. Ismét inspiráló gondolatokat szemezgethettek magatoknak.

Aki pedig ma a lelki kirándulásunkért felel, Farkas-Halász Évi, blogger, social media manager, aki a nevével fémjelzett vállalkozást is nap mint nap menedzseli. Kapcsolata a gasztronómiával tinédzser éveire nyúlik vissza, már akkor is szívesen töltötte az időt a konyhában. Évi egyik missziója a testi és lelki egészség összehangolt előrelendítése. Ennek egyik közvetítője az Anyaként is fitten nevű blogja. Social media felületetin egészséges és ínycsiklandó receptek tömkelege várja a főzni vagy enni vágyókat. Évi weboldalán található termékek által nemcsak a konyhában érezheted magad otthonosabban, hanem a bőrödben is. Merüljetek most el picit az ízek helyett a gondolataiban is:

💬 Számomra a siker
egy állapot,
amiért küzdeni kell,
egy belső érzés,
ami elégedettséget ad.

Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

Szerintem mindenkinek mást jelent a siker. Számomra a siker egy állapot, amiért küzdeni kell, egy belső érzés, ami elégedettséget ad. A siker a kitűzött cél elérése, fejlődés, akadályok legyőzése.

Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Mindig is szerettem alkotni, sokáig zenei pályára készültem, de aztán egy másik irányt vett az életem. A család került előtérbe, és mindenképp egy olyan munkát szerettem volna, amit a gyerekek mellett, itthonról is tudok végezni. Az pedig egy grátisz, hogy a hobbim egyben a munkám is, hálás vagyok, hogy ez így összeállt.

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

A család, munka és a pihenés közti egyensúly megtalálása. Nem egyszerű, néha én is küzdök vele, ráadásul, ha vállalkozó vagy magadnak osztod be az időt, ami viszonylag nagy tudatosságot igényel. Figyelnem kell arra, hogy pihenést is beiktassak. Én az a típus vagyok, aki szinte mindig pörög, de most már tudatosan figyelek arra, hogy el is tudjak csendesedni, ha kell.

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Nálam ez egy folyamat, de talán a könyvem kiadása egy ilyen lépcsőfok volt. Mivel magánkiadásban készült ezért szinte mindent mi intéztünk a férjemmel, és a grafikusunkkal, és hatalmas boldogsággal töltött el, amikor a kezünkbe foghattuk a munkánk gyümölcsét.

Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Elmegyek futni, vagy edzeni, mert a testmozgás után mindig kitisztul az agyam, és próbálok a megoldásra koncentrálni, nem a problémára.

💬 Kemény munka,
akarat, kitartás,

másképp nem működik!

Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset?

Mindenképp ragadják meg azt a kilincset! Hallgassanak a megérzéseikre, vegyék magukat körbe okos, jóindulatú emberekkel, és ne féljenek segítséget kérni, ha arról van szó. Kemény munka, akarat, kitartás, másképp nem működik! :)

0 Comments

Női sor(s)ok - 6. rész

február 20, 2023

A Roziról készült fotó: Nagy Helga Petra

Kinek hogy indult a hete? Milyen arcát mutatta ma nektek a hétfő? Bízom benne, hogy veletek kegyesebb volt, mint velem, és nálatok a vidámabb zsebéből húzott elő egy lapot a mai napon. Nekem bizony elég nehezen kezdődött a napom, azzal a bizonyos "Miért nem maradhatok egész nap ágyban? Hülye hétfő!" érzéssel. És a nap sem zakatolt sokkal energikusabban tovább, egészen mostanáig.

A mai beszélgetést (újra)olvasva ismét felcsillant valami, ami az elmúlt hetek beszélgetései során annyiszor. Az az érzés, ami ott bizsereg benned, amikor valaki megosztja veled értékes gondolatait, vagy olvasol valamit, és nyomban felvillan az a kis lámpa: "igen, ma erre volt szükségem". Akitől ma ezt a kedves csomagot kapjuk, Zubor Rozi, vagy lehet, van köztetek olyan is, aki úgy ismeri, IgenAnya, újságíró, az ÉvaMagazin.hu portál főszerkesztője. Rozi nemcsak írásaival, de hangjával is megajándékoz bennünket: a Mesélj, Anyukám! és a Micsoda nők voltak! podcastokban hallhatjuk őt. Emellett Micsoda anyák voltak - Híres nők a gyerekszobában címmel megjelent egy csodaszép kötetük is Budai Lotti irónővel, akivel a podcastot is közösen alkotják meg.

Én is ezen munkássága mentén ismerkedtem meg Rozival, a podcastjukat mindig nagy örömmel hallgatom. Nők beszélnek nőkről, és közben én nőként töltődöm. Röviden ezt jelenti nekem. Bizton állíthatom a "micsoda nő" jelző rá (rájuk) is tökéletesen illik. Inspirálódjatok tehát ma általa ti is:

💬 Én például sosem szerettem

volna sikeres lenni.

Boldog szeretnék lenni.

Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

A „sikeres” szó nekem annyira üzleti. :) Egy sikeres cég/vállalkozás sok pénzt termel. Egy sikeres ember sok pénzt keres, magas, „jó” pozícióban van. De lehet, hogy csak az én fejemben keveredik a „siker” szavunk ennyire össze a pénzzel. Ezért én például sosem szerettem volna sikeres lenni. Boldog szeretnék lenni. Viszont a munkára meg hajlamosak vagyunk nem úgy gondolni, hogy olyan tevékenység, ami közben boldogok lehetünk. Pedig hát miért ne lehetnénk!? Ettől függetlenül nem szeretnék álszent lenni, mert számít a pénz is, de engem előbb motivál az, hogy olyan dolgot csináljak, amit szeretek, mint olyat, amit nem szeretek, de sokat keresek vele.

Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Igen, három ilyen pontja is volt az életemnek: az első, amikor 17 évesen azt mondtam, hogy újságíró szeretnék lenni. Úgy éreztem, hogy az vagyok igazán én. Szerintem nem lőttem mellé, mert mai napig nagyon imádom. Aztán pár évvel később, amikor 21 évesen azt mondtam, hogy a női magazinok világa felé kellene elindulnom. Majd az utolsó amikor 30 évesen, két gyermekes anyukaként eldöntöttem, hogy elindítok valami sajátot, amivel nem másnak akarok megfelelni, hanem ami olyan lehet, amilyen igazán én vagyok. Ez lett az IgenAnya közösség – instagram oldallal és interjú sorozattal.

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

Nem tudok ebben általános választ adni, mert szerintem minden egyes embernek más a kihívása ugyanazon a területen, legyen nő, férfi, fiatal, idős, gyermekes, vagy gyermektelen. Lehet, hogy egy 4 gyermekes anyuka tele van nagyszülői segítséggel és „vígan” (ez itt nagyon idézőjeles!) menedzsel egy vállalkozást, és lehet, hogy egy „csak” 1 gyermekes, egyedülálló anya, több száz kilométerre élő nagyszülőkkel (vagy ne adj’ Isten nagyszülők nélkül) hajat nem tud mosni napokig, nem hogy vállalkozni.

Amit én látok, hogy egy nő bármit csinál, legalább kétszer olyan jól kell csinálnia, mint egy férfinek, és annyi minden másra kell még figyelnie. Például egy férfi ha reggel elalszik, feldob magára egy kapucnis pulcsit, kócosan, borostásan érkezik mondjuk egy meetingre, az lezserül szívdöglesztő. Ha visz magával egy beteg gyereket mondjuk (vagy egy nevelés nélküli munkanap miatt az ovit szüneteltető gyerekkel érkezik), akkor az kifejezetten szexi. Ha én mennék egy meetingre melegítőben, kócos hajjal, minimum megkérdeznék, hogy mi a bajom, hogy ilyen sz@rul nézek ki, és ha gyereket is vinnék magammal, összesúgnának a hátam mögött, hogy miért nem hagytam otthon.

Legyél kemény, de ne túl kemény, nőies, de ne túl nőies, legyen gyereked, foglalkozz velük is, a kollégákkal is, a férjeddel is, főzz is, tiszta legyen a lakásod is, de lehetőleg mindent magad csinálj, mert ha segítséget kérsz, hát úúúúúúgy könnyű, hogy van X bébiszittered és takarítónőd. Huh, erről órákat tudnék beszélni, és a végére az egyébként elég alacsony vérnyomásom még nekem is az egekbe szökne, de a lényeg, hogy csinálni kell, szerintem be kell mutatni a társadalomnak, hogy a nők is pont ugyanarra képesek, mint férfi társaink. Szorítok mindenkinek, hogy ehhez találjon maga mellé egy támogató társat, pláne, ha gyermeket vállalnak, de legalább egy segítő nagyszülőt, mert anélkül nagyon nehéz. Vagy meg kell tanulni alvás nélkül élni...

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Minden lépcsőfok számít. Komolyan. De azt kell mondjam, hogy talán a legnehezebben megléphetőek számítanak a legjobban! A legfontosabb viszont szerintem, hogy sose akarjunk kihagyni egy lépcsőfokot se. Még ha túl nehéznek, fájdalmasnak is tűnik. Mindennek oka van.

💬 Amikor a legszívesebben

feladnád, jusson eszedbe,

hogy miért kezdted el.

Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Már nem akarom minden nap motiválni magam. Talán egyébként ezt a legnehezebb megtanulni. Nem lehet úgy leélni egy életet, hogy minden nap motivált és lelkes vagy. Néha meg kell engedni magunknak az összeomlást. Viszont a szerencsés ember olyan párral, barátokkal és munkatársakkal van körülvéve, akik ilyenkor pontosan tudják, hogy mit kell mondaniuk, hogy kirángassák a gödörből. Én ilyen szerencsés ember vagyok. Egyébként miközben ezt írom, pont balra nézek, olvasok egy szöveget. Évek óta kint van a lakásban. Talán nem véletlen: „Amikor a legszívesebben feladnád, jusson eszedbe, hogy miért kezdted el.” Hát így... :)

Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset?

Hát, megint egy idézetet tudok mondani, ami anno engem is elindított az IgenAnyaság útján:

💬 Ha addig vársz,

ameddig úgy érzed,

hogy készen állsz,

akkor örökké csak várni fogsz.

0 Comments

interjú

Női sor(s)ok - 5. rész

február 16, 2023

Ismét csütörtök van. Bízom benne, hogy mindannyiótoknak összességében a legkevésbé stresszmentes hete volt. Ha akadtak bukkanók, amelyek megtornáztatták az idegeiteket (ami mindenkivel előfordul), jusson eszetekbe, hogy a hétvége már kacsingat felénk. Ami pedig szintén ránk kacsint a mai napon, az egy újabb interjú.

És azért, hogy ma is kapjunk egy kis motiváló energiabombát, Márton Mónika, vállalkozó, mentor, a Forever Smile csapat egyik megálmodója és menedzsre osztja meg velünk kedves gondolatait. Mónikát egy közös munkával kapcsolatos elhatározásom nyomán ismertem meg, és ha másért nem, ezért biztosan megérte akkor meghoznom azt a döntést. Habár még az utunknak nagyon az elején járunk, de ha Mónikától kapok bátorító gondolatokat, akkor mindig úgy érzem, képes leszek végigmenni rajta. Remélem a vele készült beszélgetés által titeket is megérint Mónika melegszívű kisugárzása.

Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

Számomra az a siker, amikor én saját magammal jóban vagyok, és tényleg úgy ébredek reggelente, hogy igazán rendben vagyok, szeretek a bőrömben lenni, azt érzem, hogy könnyű felkelni, tudok lelkes lenni, igazán hálás tudok lenni azokért a dolgokért, amik ott vannak körülöttem, és nem a hiányra fókuszálok, hanem sokkal inkább mindarra, amim van, meg amit az elmúlt években sikerült megkapnom.

💬 Igazán hálás tudok lenni

azokért a dolgokért, amik

ott vannak körülöttem,

és nem a hiányra fókuszálok,

hanem sokkal inkább

mindarra, amim van.

Amellett, hogy magammal rendben vagyok, szerintem a siker szempontjából az is fontos, hogy olyan emberek vegyenek körbe, akikkel építő kapcsolatot tudok ápolni. Ha az életem minden területét összességében nézem, és azt látom, hogy fejlődés van, tartok valahová, akár az emberi kapcsolataimban, akár az én személyes fejlődésemben, akkor az úgy gondolom, hogy már egy sikeres élet. Úgyhogy én ezt nem az anyagiakban mérem, hanem sokkal inkább lelki értelemben, ami igazán boldogságot hoz nekem.

Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Azt nem tudtam egészen pontosan, amíg ez az üzleti lehetőség nem jött, hogy mivel, az volt meg tisztán bennem, hogy mit szeretnék elérni. Már egészen kiskorom óta volt egy kép mindig előttem, ami jórészt egy érzést hordozott magában: sétálok az utcán napközben és bennem van ez az óriási szabadság érzés. Azt tudtam, hogy én nem az az ember leszek, aki napközben az irodába lesz bezárva.

💬 Már egészen kiskorom óta volt

egy kép mindig előttem, ami jórészt

egy érzést hordozott magában:

sétálok az utcán napközben és

bennem van ez az óriási szabadság érzés.

Ez a szabadság érzés valahogy mindig megvolt bennem. Aztán amikor elveszítettem a nagymamámat, az volt az a pont, amikor komolyan vettem a lehetőséget és onnantól kezdve világossá vált, hogy ez lesz az én utam.

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

Ami az én személyes legnagyobb kihívásom, az abszolút a pénzügyek, és ezeknek a dolgoknak a kezelése. Nem azért, mert szórom a pénzt, inkább azért, mert nekem nem az az erősségem, hogy belelássak ezekbe a folyamatokba. Én a szívemmel megyek előre, én imádom azt, amit csinálok, de valaki kell a háttérbe, aki támogat abban, hogy ezeket is menedzselni tudjam. Szóval számomra a pénzügyek kezelése mindig is egy mumus volt, minden mást pedig azt gondolom, hogy szívvel meg lehet oldani.

Talán, ami még nehéz, és sokáig azt hittem, nekem sem fog menni, az a magánélet és az üzlet egyensúlya. Mindig az volt a hiedelmem, hogy én vagy sikeres vagyok az üzletben, vagy magánéletem van. Hosszú ideig teltek így a napjaim: tudtam, hogy mit akarok elérni, csak az üzletre koncentráltam, a magánéletemet pedig simán háttérbe szorítottam. Kőkemény vívódás volt, mire eljutottam oda, hogy rájöttem, nem kell választani, hogy mind a kettő tud jól működni, csakis rajtam múlik.

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Minden szakasznak volt ilyen pontja az elmúlt nyolc évemben. Az egyik talán az volt, amikor eldöntöttem, hogy felépítem ezt az üzletet és nem akarok egy alkalmazotti viszonylatban leélt, bezárt életet élni, akkor hazaköltöztem a szüleimhez másfél évre, és nekem ott alapozódott meg az utam. Először nem hittem el, hogy önállóan el tudok kezdeni egy életet Budapesten, és amikor visszaköltöztem, akkor körülbelül másfél évig egyedül éltem. Amennyire féltem tőle, olyannyira életem egyik legszebb időszaka lett.

Egy másik ilyen pont, amikor életem első nyaralását töltöttem Mallorcán teljesen egyedül. Úgy, hogy addig nem ültem egyedül repülőgépen, nem voltam egyedül egy másik országban. Olyan sok felismerést adott nekem az, hogy nem kell senki ahhoz, hogy én magam meg tudjak oldani dolgokat, hogy egyedül is boldog tudjak lenni. Valahol ott annyira belém nőtt ez a belső erő, amelyre a mai napig sokszor visszacsatolok. Talán ezek voltak azok a pillanatok, amikor azt éreztem, hogy egész vagyok, minden más, ami érkezik, az csak többé tud tenni.

Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Most már hagyom. Nem akarok ellenkezni. Nem ellenkezem az ellen, hogy éppen van egy rossz napom, vagy ha nagyon fáradt vagyok, akkor nem akarok mindenáron toppon lenni. Ha érzem, hogy a testem nagyon ellenkezik, akkor már nem fogom erőltetni azt, hogy csak azért is lemegyek az edzőterembe, hanem akkor megengedem, hogy pihenjen. Inkább megkérdezem magamtól, hogy mire van szükségem. Aztán mindig jön a válasz. Csak az, hogy elfogadom az adott állapotom és engedem megtörténni, nekem már nagyon sokat segít. De egyébként, ha egy jó könyvet olvasok, ha zenét hallgatok, vagy ha meditálok vagy jógázom, mind szépen ki tud mozdítani ezekből az állapotokból.

Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset?

Szerintem ilyenkor kell felkészítenünk magunkat arra, hogy az élet mindig próbák elé állít, és nem szabad azt a kilincset elengedni. Meg kell ragadni, mert ha az ember kitart ezeknél a próbatételeknél, és úgy fogja fel, hogy ezzel az élet csak kíváncsi arra, hogy én ezt tényleg akarom-e, és lép még előre egyet, akkor be tud menni azon az ajtón. Úgyhogy soha nem szabad ilyenkor feladni, hanem meg kell tenni még azt az egy-két lépést előre.

💬 Soha nem szabad ilyenkor feladni,

hanem meg kell tenni még azt az

egy-két lépést előre.

Én azt gondolom, hogy ilyenkor csak a komfortzónán lép át az ember, vagy a saját félelmein kerekedik felül, és akkor jönni fog az az élet, amit szeretne. Abban az életben pedig nem a világ változik meg, hanem egy fokkal feljebb lépünk, aztán ott ugyanúgy jönnek a kihívások, de az élet, most már megtanultam, pont ettől szép, hogy minden szinten van, amit meg kell fejlődni, és a változás az egyetlen állandó dolog.

0 Comments

interjú

Női sor(s)ok - 4. rész

február 13, 2023

Hétfő. A mumus. Néha döcögősen indul, máskor azt kívánjuk, bárcsak egy csettintésre máris szerda lenne, de előfordul az is, hogy olyan álomszerűen alakul, hogy azt mondjuk "Szeretem a hétfőt". Egy plusz ok, amiért szerethetjük ezt a néha jámbor, máskor kissé józanító mumust, az, hogy érkezik egy újabb szuper interjú egyik kedves Nőtársunktól.

Aki ma a hétfői napunkat megszínezi, az Bálint (Balogh) Enikő Beatrix, vállalkozó, grafikus-designer, a BBearticeDraws brand megálmodója. Enikő a mindennapjainkat is megszínesíti gyönyörű rajzaival, tarka alkotásokkal ellátott termékeivel, amelyek Erdély szerte már több városban is díszelegnek az üzletek polcain. Bármikor jönnek velem szembe, akár a social media felületeken, mindig azt érzem, szinte mindet szeretném a saját lakásom és életem apró kincseinek.

Enikő kreativitása egyedi és maradandó, még arra is szentel figyelmet, hogy a fenntarthatóság jegyében alkossa meg kis csodáit, ezáltal pedig a vásárlókat is erre ösztönözze. Az ő történetében is láthatjuk, hogy nőként, egyedül mennyire munkás létrehozni egy saját vállalkozást, de mégis milyen nagyon megéri bátornak lenni. Olvassátok szeretettel a vele készült beszélgetést:

Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

Érdekes kérdés ez számomra, mert kicsit viszonyítás kérdése is, hogy mi számít nekünk sikernek. Szubjektív dolognak gondolom, és ebből adódóan vannak időszakok, amiket sikerként tudok elkönyvelni és vannak sikertelenebb időszakok... Vagy inkább sikeres és sikertelen termékek az én esetemben. Siker az talán, amikor azok a célok amiket kitűztél magad elé megvalósulnak, és újabb, nagyobb célokat tudsz a helyükbe kitűzni magad elé.

Fotó: BBeatriceDraws

Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Amikor belevágtam a vállalkozásomba csak azt tudtam, hogy mivel nem akarok tovább foglalkozni, azaz mások (agyament) elképzeléseit valóra váltani, ugyanis akkor éppen designerként dolgoztam főállásban, és zavart, hogy csak egy eszköz vagyok igazából. Ebből az érzésből nőtte ki magát a kis kezdeményezésem, hogy na majd saját dolgokat fogok készíteni, de ugyanakkor még nem láttam, hogy ez hogyan fog megvalósulni. Az a fajta ember vagyok viszont, aki belevág valamibe, még ha nem is látja tisztán a hogyant, és aztán bízik benne, hogy útközben kialakul.

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

Hm... Nőként? Talán az, hogy bár az ember hajszolja a karrierjét, és az álmait, de ugye neveltetésünk miatt is, és a társadalmi elvárások miatt is a sok-sok házimunka bejön még pluszba. Főleg, így a gyermekáldás kapujában, nekem most következik egy kisebb karrierbeli törés, ami valahol rosszul esik. Egy pillanatra sem panaszkodhatom ugyan, hiszen egy remek párom van (mostmár férjem), aki rengeteget segít nekem ezekben, vagy több mindent átvállal, ha nekem sűrűbbek a napok, de nem tudok nem bűntudatot érezni sokszor, amikor látom, hogy megy a porszívó, és igazából valahol azt érzem, hogy nekem kellene ezt csinálnom, közben meg vár még sok "üzleti teendő", ami határidős, vagy roppant sürgős/fontos.

💬 Az a fajta ember vagyok viszont,

aki belevág valamibe,

még ha nem is látja tisztán

a hogyant, és aztán bízik benne,

hogy útközben kialakul.

Olyan is van, hogy nem érek haza idejében a műhelyből az ebéd elkészítéséhez, és ez persze bosszant, de tudom, hogy nem tudtam hamarabb elszakadni. Aztán az egyszemélyes (One (Wo)Man Show - ahogy szoktam fogalmazni) vállalkozás kihívásait is lehetne ecsetelni, amikor egy személyben vagy beszerző, csomagoló, fotós, social media manager, webfejlesztő, pénzügyes, és még sorolhatnám. Mellette esetleg anya, feleség, barát/barátnő.

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Elcsépelt válasz, de a vállalkozás során minden nap tanul valami újat az ember. Mindig van egy olyan információ, vagy olyan kis morzsa, ami eddig hiányzott, és hozzá lehet tenni a többihez. Mindent egyedül építettem fel, és egyedül valósítottam meg, kevés külső segítséggel, és eddig még nem érzem úgy, hogy lett volna egyetlen kiemelkedő esemény, ami nagyon tanulságos volt. Inkább a sok kicsi sokra megy formában gyűlt össze a tudás, és a sok-sok tapasztalat.

💬 Mint a GPS navigáció.

Beírod a két végpontot,

de miközben vezetsz az úton,

csak pár száz métert, néhány

kanyart mutat előtted a kis kijelző.

Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Emlékeztetem magam arra, hogy nem akarok naponta bejárni reggel nyolctól délután ötig olyasmiért dolgozni és küzdeni, ami nem az én álmom, hanem valaki másé.

Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset?

Vannak sokan, akiket az riaszt vissza, hogy nem tudják előre hogy jutnak el A-ból B-be, csak a két pontot tudják, de közte az összeköttetést nem. Nem kell előre látni az összes lépést, lesz közte még ezer és egy megálló, közbeékelt pont. Induljanak el, és haladjanak lépésről lépésre. Útközben meg kialakul, és kitalálják a többit. Körülbelül mint a GPS navigáció... Beírod a két végpontot, de miközben vezetsz az úton, csak pár száz métert, néhány kanyart mutat előtted a kis kijelző. A többi majd azután jelenik meg, ahogy az ember halad előre, aztán meg a végén mégis ott vagy, ahová érkezni szerettél volna. :)

0 Comments

interjú

Női sor(s)ok - 3. rész

február 09, 2023

Elérkezett a csütörtök, még csak pár száz méter és itt a hétvége. Lazíthatunk, kifújhatjuk magunkat a fárasztó munkahét után. Ahhoz, hogy még egy kis plusz lendületet hozzáadjunk a héthez, hozok nektek egy újabb interjút.

Akitől ma inspiráló gondolatokat olvashatunk, az Darázs Kinga, Social Media Manager, a MyPost Management és a Nőivállalkozók közösség létrehozója. Kingát már régóta követem a Nőivállalkozók oldalán keresztül, de személyesen közös munka kapcsán ismertem meg. Őszintén mondhatom, hogy a szakértő, precíz, segítőkész vállalkozó mellett, egy kedves, megbízható és őszinte nőt ismertem meg Kinga személyében. Fiatal kora ellenére ügyesen lavírozik a szakterülete bukkanói között és az emberekhez is jólelkűen és segítőkészen fordul. Az alábbiakban beszéljenek hát az ő szavai is helyettem:

Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

Számomra az a siker, hogy ismerem a „miértemet”. Tudom, hogy mi a szenvedélyem, mi az, amit akár anyagi bevétel nélkül is szívesen csinálnék, mert ki tudok teljesedni általa. Ha ennek függvényében és a három alappillér szerint, harmóniában élem az életemet, akkor az már számomra sikert jelent.

💬 Amint elkezdtem folyamatosan

kilépni a komfortzónámból

és egyre több munkát fektettem bele,

akkor jött egy igazi váltás,

és onnantól kezdtek el

jönni az eredményeim is.

Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Körülbelül hat hónapja tisztázódott le bennem, hogy mivel szeretnék foglalkozni, mi az, amit annyira szeretek, hogy akár ingyen is dolgoznék vele. Ez pedig nem más, mint a social media management. Mivel én még nemrég középiskolába jártam, sokat halogattam az elindulást. Aztán mégis belevágtam, és időközben el is költöztem otthonról, ezért hatalmas váltást jelentett számomra, hogy „egyedül” elkezdtem dolgozni a vállalkozásom felépítésén. Volt bennem némi félelem, hiszen kiszakadtam az addigi közegemből, idegen volt az új helyzet, de amikor észrevettem, hogy akár órákig képes vagyok dolgozni egy-egy ötleten, projekten akkor jöttem rá, hogy ez az, amiben ki tudok teljesedni és ezzel a lépéssel megtaláltam önmagam. Amint elkezdtem folyamatosan kilépni a komfortzónámból és egyre több munkát fektettem bele, akkor jött egy igazi váltás, és onnantól kezdtek el jönni az eredményeim is.

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

Ami szerintem számunkra a legnehezebb, hogy egyszerre maradjunk nők, vezessük a háztartást és legyünk üzletasszonyok is, és közben mind a háromban ki tudjunk teljesedni, plusz, hogy tudjuk tartani a lépést anélkül, hogy megszakadnánk. Illetve amit még hozzátennék – habár saját tapasztalataim szerint ez a tendencia javult az elmúlt években –, de még mindig kihívást jelenthet, hogy bizonyos esetekben vállalkozóként minimális hátrányból indulunk az erősebbik nem képviselőivel szemben.

💬 Az egyetlen, akinél

jobbnak kell lennünk,

az a tegnapi önmagunk!

Itt jegyezném meg viszont, hogy bizonyos esetekben mi nők is hajlamosak vagyunk versengeni egymással, és előfordult már, hogy ugyanabban a szituációban egy férfi nem próbált annyira dominálni velem szemben, mint egy nő. Egyébként az egyik vízióm is az, hogy a Nők még jobban összetartsanak,és, hogy emlékezzenek rá, az egyetlen, akinél jobbnak kell lennünk, az a tegnapi önmagunk!

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Folyamatosan vannak az utam során kisebb-nagyobb akadályok, de ha egyet kellene kiemelnem, akkor a korábban már említett halogatás elkerülését mondanám. Hiába voltam tisztában azzal, hogy mivel szeretnék foglalkozni, mégis halogattam azt, hogy belevágjak. Ezért is szoktam a Nőivállalkozók nevű felületemen kiemelni a folyamatos cselekvés fontosságát. Ha elkezdünk cselekedni, akkor az magával hozza a folyamatot. És így az a kis lépés, hogy elkezdjük, valójában hatalmas lépés.

Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Amióta tiszta számomra a miértem, és úgy ébredek, hogy nincs kedvem a munkához, akkor is tovább dolgozom, mert tudom, hogy miért teszem. Arra is hangsúlyt fektetek, hogy eredmény alapú szokások helyett identitás alapú mindennapos szokásaim legyenek, mert ez az, ami szerintem sokkal hosszabb távú motivációt adhat. Erre egy jó példa, hogy habár szeretnék szép testalkatot, mégsem ezzel a céllal járok edzeni, hanem az egészségem fenntartása miatt.

Amióta figyelek ezekre a napi szokásokra, azóta sokkal tovább megmarad a motivációm. Persze, nem mondhatom, hogy mindig teljes mértékben motivált vagyok, de ha szem előtt tartod, hogy miért dolgozol keményen, akkor bármikor képes leszel továbbhaladni.

Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset?

Próbáljanak ki minél több olyan dolgot, amitől esetleg félnek, legyenek bátrak és lépjenek ki a komfortzónájukból, mert az egyik legártalmasabb tényező a fejlődéssel szemben, ha sosem lépünk ki a komfortzónánk falai mögül.

💬 Higgyetek magatokban,

mert a hittel

hegyeket tudtok megmozgatni!

Azt is mondják, hogy a boldogság is lehet egy kényelmi faktor. Velem is előfordult már, hogy úgy éreztem, minden rendben megy, tökéletesen zajlik, de pontosan emiatt nem haladtam előrébb. Nem szabad túlságosan elkényelmesedni, teret kell engedni az újnak. Arra biztatok mindenkit, hogy merje megvalósítani a céljait, és ne féljen attól, hogy esetleg még nem elég felkészült, mert olyan sosem lesz, hogy mindent tud és ez a tökéletes alkalom. Higgyetek magatokban, mert a hittel hegyeket tudtok megmozgatni!

0 Comments

Női sor(s)ok - 8. rész

Női sor(s)ok - 7. rész

Női sor(s)ok - 6. rész

Női sor(s)ok - 5. rész

Női sor(s)ok - 4. rész

Női sor(s)ok - 3. rész

Rólam

Kövess itt is

Legutóbbi írások

Címkék

Archívum - Olvasgass kedvedre!

NSz

Press

Follow on instagram