.png)
Hétfő. A mumus. Néha döcögősen indul, máskor azt kívánjuk, bárcsak egy csettintésre máris szerda lenne, de előfordul az is, hogy olyan álomszerűen alakul, hogy azt mondjuk "Szeretem a hétfőt". Egy plusz ok, amiért szerethetjük ezt a néha jámbor, máskor kissé józanító mumust, az, hogy érkezik egy újabb szuper interjú egyik kedves Nőtársunktól.
Aki ma a hétfői napunkat megszínezi, az Bálint (Balogh) Enikő Beatrix, vállalkozó, grafikus-designer, a BBearticeDraws brand megálmodója. Enikő a mindennapjainkat is megszínesíti gyönyörű rajzaival, tarka alkotásokkal ellátott termékeivel, amelyek Erdély szerte már több városban is díszelegnek az üzletek polcain. Bármikor jönnek velem szembe, akár a social media felületeken, mindig azt érzem, szinte mindet szeretném a saját lakásom és életem apró kincseinek.
Enikő kreativitása egyedi és maradandó, még arra is szentel figyelmet, hogy a fenntarthatóság jegyében alkossa meg kis csodáit, ezáltal pedig a vásárlókat is erre ösztönözze. Az ő történetében is láthatjuk, hogy nőként, egyedül mennyire munkás létrehozni egy saját vállalkozást, de mégis milyen nagyon megéri bátornak lenni. Olvassátok szeretettel a vele készült beszélgetést:
Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?
Érdekes kérdés ez számomra, mert kicsit viszonyítás kérdése is, hogy mi számít nekünk sikernek. Szubjektív dolognak gondolom, és ebből adódóan vannak időszakok, amiket sikerként tudok elkönyvelni és vannak sikertelenebb időszakok... Vagy inkább sikeres és sikertelen termékek az én esetemben. Siker az talán, amikor azok a célok amiket kitűztél magad elé megvalósulnak, és újabb, nagyobb célokat tudsz a helyükbe kitűzni magad elé.
 |
| Fotó: BBeatriceDraws |
Amikor belevágtam a vállalkozásomba csak azt tudtam, hogy mivel nem akarok tovább foglalkozni, azaz mások (agyament) elképzeléseit valóra váltani, ugyanis akkor éppen designerként dolgoztam főállásban, és zavart, hogy csak egy eszköz vagyok igazából. Ebből az érzésből nőtte ki magát a kis kezdeményezésem, hogy na majd saját dolgokat fogok készíteni, de ugyanakkor még nem láttam, hogy ez hogyan fog megvalósulni. Az a fajta ember vagyok viszont, aki belevág valamibe, még ha nem is látja tisztán a hogyant, és aztán bízik benne, hogy útközben kialakul.
Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?
Hm... Nőként? Talán az, hogy bár az ember hajszolja a karrierjét, és az álmait, de ugye neveltetésünk miatt is, és a társadalmi elvárások miatt is a sok-sok házimunka bejön még pluszba. Főleg, így a gyermekáldás kapujában, nekem most következik egy kisebb karrierbeli törés, ami valahol rosszul esik. Egy pillanatra sem panaszkodhatom ugyan, hiszen egy remek párom van (mostmár férjem), aki rengeteget segít nekem ezekben, vagy több mindent átvállal, ha nekem sűrűbbek a napok, de nem tudok nem bűntudatot érezni sokszor, amikor látom, hogy megy a porszívó, és igazából valahol azt érzem, hogy nekem kellene ezt csinálnom, közben meg vár még sok "üzleti teendő", ami határidős, vagy roppant sürgős/fontos.
💬 Az a fajta ember vagyok viszont,
aki belevág valamibe,
még ha nem is látja tisztán
a hogyant, és aztán bízik benne,
hogy útközben kialakul.
Olyan is van, hogy nem érek haza idejében a műhelyből az ebéd elkészítéséhez, és ez persze bosszant, de tudom, hogy nem tudtam hamarabb elszakadni. Aztán az egyszemélyes (One (Wo)Man Show - ahogy szoktam fogalmazni) vállalkozás kihívásait is lehetne ecsetelni, amikor egy személyben vagy beszerző, csomagoló, fotós, social media manager, webfejlesztő, pénzügyes, és még sorolhatnám. Mellette esetleg anya, feleség, barát/barátnő.
Elcsépelt válasz, de a vállalkozás során minden nap tanul valami újat az ember. Mindig van egy olyan információ, vagy olyan kis morzsa, ami eddig hiányzott, és hozzá lehet tenni a többihez. Mindent egyedül építettem fel, és egyedül valósítottam meg, kevés külső segítséggel, és eddig még nem érzem úgy, hogy lett volna egyetlen kiemelkedő esemény, ami nagyon tanulságos volt. Inkább a sok kicsi sokra megy formában gyűlt össze a tudás, és a sok-sok tapasztalat.
💬 Mint a GPS navigáció.
Beírod a két végpontot,
de miközben vezetsz az úton,
csak pár száz métert, néhány
kanyart mutat előtted a kis kijelző.
Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?
Emlékeztetem magam arra, hogy nem akarok naponta bejárni reggel nyolctól délután ötig olyasmiért dolgozni és küzdeni, ami nem az én álmom, hanem valaki másé.
Vannak sokan, akiket az riaszt vissza, hogy nem tudják előre hogy jutnak el A-ból B-be, csak a két pontot tudják, de közte az összeköttetést nem. Nem kell előre látni az összes lépést, lesz közte még ezer és egy megálló, közbeékelt pont. Induljanak el, és haladjanak lépésről lépésre. Útközben meg kialakul, és kitalálják a többit. Körülbelül mint a GPS navigáció... Beírod a két végpontot, de miközben vezetsz az úton, csak pár száz métert, néhány kanyart mutat előtted a kis kijelző. A többi majd azután jelenik meg, ahogy az ember halad előre, aztán meg a végén mégis ott vagy, ahová érkezni szerettél volna. :)
0 hozzászólás