Hétfő, tehát megérkezett az interjú-sorozat második felvonása. Ismét egy kedves, inspiráló Nőtársunk állt a kérdéseim céltüzében és alkotta meg saját sorait a válaszai által.
Nemrégiben volt egy kerekasztal beszélgetésem az önbizalomról, és azt hiszem, a siker is egy hasonló fogalom. Ha az ember elkezdi ízlelgetni a jelentését, akkor döbben rá, hogy sokkal mélyebb tartalommal bír, mint azt korábban gondolta. Elgondolkozva azon, hogy mi is a siker, arra jutottam, hogy legtöbben a karrierrel vagy gazdagsággal kapcsoljuk össze.
Pedig jobban belegondolva az élet apró dolgait is sikernek kellene megélnünk. Hogyha sikeresek voltunk egy vizsgán, sikerült valami fontosat megcsinálni, sikerült valahova eljutni, örömet okozni szeretteinknek stb. Minden ilyen apróság is siker, amiért meg kell magunkat dicsérni, mert sikeresnek lenni, átélni az elégedettség érzését az mindig jó.
A másik, amin érdemes elgondolkodni a siker kapcsán a következő: egy kis feladatra hívom most az olvasókat. Mindenki fogalmazza meg magában, mi számára a top siker, aztán pedig képzeljünk el valakit, aki már ott tart, ahová mi is szeretnénk eljutni.
Vizsgáljuk meg az ehhez az emberhez fűződő érzéseinket: irigyeljük őt? Negatívan állunk hozzá, és rögtön azt gondoljuk hogy “neki könnyű”, “biztosan jók a kapcsolatai” , “ezt is csak odatette valaki” stb.
Vagy pedig tiszteljük a munkáját, látjuk azt a sok áldozatot, időt, energiát, amit ő beletett abba, hogy oda elérjen, ahová mi is szeretnénk majd egyszer?
Könnyedén ki lehet találni melyik hozzáállás visz előrébb minket. Az első esetben mi magunk sem hiszünk abban, hogy valaha elérhetjük a vágyott sikert, teljesen elképzelhetetlennek tartjuk az egészet, ezért nyugtatgatjuk magunkat azzal, hogy a másik embert rögtön lehúzzuk. A második esetben viszont látjuk és elismerjük, hogy ezt már valaki megcsinálta, tanulunk tőle, ezzel magunknak is megnyitjuk az utat egy reálisan bejárható ösvény felé.
Én még sosem éreztem másnak a helyzetemet attól, hogy nő vagyok. Ez valószínűleg abból fakad, hogy nem kifejezetten férfiak uralta közeg az, amiben én dolgozom, illetve elég speciális a munkám is: nőként, nőkhöz szólok, nekik készítek női tartalmakat divat, szépségápolás, életmód témában. Így tehát sok a női energia a munkámban, amit imádok.
Ami még a női léthez hozzátartozik, bár én ezt még nem gyakorlom, az az anyaság. Az egy teljesen más időszaka és lépcsőfoka egy nő életének, amikor anyaként dolgozik, menedzseli a napi dolgokat. Majd amikor én is megtapasztalom ezt, akkor ott biztos, hogy nehezebb lesz összeegyeztetni a vállalkozó és az anyaszerepet. Nagy kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt.
Szinte naponta tanulok valami újat, tekintve, hogy a “szakmám” folyamatosan kihívásokat gördít elém, hiszen örökösen változik. Ez nagyon jó, mert így nem veszítek az éberségemből: mindig van valami új, mindig valamit meg kell oldani.
Ha viszont egyet ki kellene emelnem, amire azt mondom, hogy a legizgalmasabb mérföldkő volt az életemben, akkor az az volt, amikor teljesen függetlenedtem. Amikor még a Life Network csapatában dolgoztam, volt egy biztos hátterem ott, mert bármilyen ötletem is támadt, ahhoz mindig kaptam segítséget, támogatást, szakembereket, muníciót. Ez elképesztő nagy löket volt.
Az igazi nagy váltás akkor jött el az életembe, amikor válaszút előtt álltam és úgy döntöttem, hogy inkább megpróbálom egyedül. Azóta nincs biztos háló alattam, mindent nekem kell megoldanom. Viszont enyém a döntés is mindenben, és ez nagyon felszabadító érzés.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy olyan vállalkozássá nőtte ki magát a munkám, amiben négy kollegának tudok munkát adni évek óta. Szuper csapatot alkotunk, hálás vagyok értük.
Egyrészt csodálom őket, és ők is legyenek tisztában azzal, hogy az már önmagában fantasztikus, ha tudják, mi az álmuk, és tudják, hol van annak az ajtaja. Ha pedig már a kilincset is megtalálták rajta, akkor legyenek bátrak, onnan már csak egy mozdulat az egész. Sokszor attól tartunk, hogy nem fogjuk jól csinálni, nem értünk hozzá, mások jobbak, tapasztaltabbak nálunk stb.
0 hozzászólás