Érezted már úgy, kedves Nőtársam, hogy kezded elveszíteni a kontrollt? Hogy nem találod önmagad, és nem érted, hogyan eshetett meg, hiszen egy hete még szilárdan hitted, hogy a jó folyóban evezel, és végre megtaláltad azt a szigetet, amiért érdemes hajtani?

Ebben az állandóan hömpölygő világban, ahol folyamatosan érnek az impulzusok, nem könnyű úgy evezni, hogy ne billenjen meg a csónak. Néha erősen kell tartani a lapátot, máskor épp, hogy lazán kell engedni, picit hagyni, hogy a folyó hullámain is ringatózzunk. Megannyi behatás, elvárás és szabály közepette érezhetjük úgy, hogy az evezőt néha majd kikapja a kezünkből a folyó, de előfordulhat az is, hogy el is sodorja.

Az, hogy úgy érzed, elbizonytalanodtál, elvesztetted a fókuszod, vagy már nem érzed azt a bizsergető izgatottságot, amit az első lépéseknél, nem jelenti azt, hogy nem jó vizeken utazol. Ez azt jelenti, te is emberből vagy.

Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, muszáj minden nap száz százalékon pörögnünk és boldognak éreznünk magunkat, mert különben kiesünk a ritmusból és odalesz minden. De ez korántsem ennyire szükségszerű, sőt. Ahogy a boldogságnak, úgy a kevésbé kellemes érzéseknek is megvan a maga helye. Engedj teret a boldogságodnak és éld meg minden porcikáddal, ha épp az tombol benned. Viszont, ha épp szomorú, elgyengült, frusztrált, dühös vagy bizonytalan vagy, azt is olyannyira be kell engedned, mint az örömöt vagy a boldogságot.

Igen, tudom, korántsem olyan egyszerű egy hajóban evezni a dühvel vagy éppen a szomorúsággal, de nem lökheted csak úgy ki őket a ladikból, mert az csak a vizet kavarná fel. Gondolj csak bele, minden egyes negatív érzéssel, amit megpróbálsz kitaszítani, a folyó egyre erősebb sodrású, feketébb, kiszámíthatatlanabb lenne, és a hajóút pedig egyre kevésbé élvezhető. Viszont, ha egy darabig elcsónakázol vele, hagyod, hogy megélje a saját útját, akkor egy kis idő elteltével magától röppen majd ki a csónakodból és ismét átadja a helyét a boldogságnak. De ha ott köröznek a hajó körül, megzavarva a vizet, akkor az erős sodrásban annyira elveszíted a kontrolod a saját ladikod felett, hogy az örömnek sem lesz ideje beszállni melléd.

Szóval, engedd meg magadnak, hogy legyen egy rossz napod, legyen néhány olyan órád, amikor semmihez nincs kedved, aztán ragadd meg ismét az evezőket és a pozitív töltettel karöltve evezzetek tovább a következő szigetig.