Szerda délután van. Átlagos szerda. A munkahelyeden az iróasztalod mellett ülsz és az ablakon bámulsz kifelé. Miközben egy kutyáját sétáltató férfi komótosan sétál el előtted a járdán és a még kopár bokrok ágait egy elsuhanó autó lebbenti meg, te azon tűnödsz, vajon ez az év más lesz-e, mint a többi?

Annyi új ötleted van, olyan részletekre kiterjedő álmok lebegnek a szemed előtt, amelyketől feldobottnak és energikusnak kellene érezned magad. Te mégis a kétely és félelem halvány, de annál makacsabban körülötted lebegő fátyla mögül próbálsz kitekinteni az előtted álló világba.

Kételkedsz, mert nem tudod igazán elhinni, hogy mindaz, ami benned rügyre pattant, képes is lesz virágba borulni. Úgy érzed, azok hangja, akik inkább lebeszélnének a bizonytalanról, a már-már keserves biztos miatt, sokkal erősebb, mint a te álmodó éned még bátortalan hangja.

Félsz, mert az a megszokott, az inkább elfogadott, hogy mindenki marad a saját taposómalmában, meg sem próbálnak kitörni onnan, mert az túl sok erőfeszítést igényelne. Amúgy sem vagy elég jó, elég erős, elég tapasztalt, és a lista végtelen... Félsz, mert a célok elsőre mindig bizonytalanok, és különben is annyira távoli és elérhetetlen, mintha nem is benned fejlődött volna ki. Ki hinné el, hogy meg is lehet valósítani?

TE. A válasz ennyire egyszerű. Lehetne ezt bonyolítani, és megmagyarázni azzal, hogy ez annyira közhelyes, de volna értelme? Biztosan szinte mindenki hallotta már a színes Disney meséket megálmodó, aztán pedig megalkotó Walt Disney híres mondatát, miszerint: „If you can dream it, you can do it.”, azaz „Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni.”

És ez tényleg ennyire egyszerű. Rendben, a megvalósítás már valószínűleg nem olyan lesz, mint a karikacsapás, de ez az idézet nem is erről szól.

Ez arról szól, hogy ne ragadjunk le ott, hogy megálmodunk valamit, beleéljük magunkat, átéljük, milyen lenne, ha megvalósulna, aztán mégis hagyjuk magunkat legyőzni a korlátozó gondolatok, a kishitű emberek, a negatív visszajelzések által. Ma nem tudnánk könnyezni az Oroszlánkirály képkockáin, nem repülnénk együtt Aladinnal a csodaszőnyegen, nem szurkolnánk a szörnyetegnek, hogy a szépség még időben beleszeressen, nem orrolnánk meg a gonosz mostohára, aki megmérgezte Hófehérkét, nem szelnénk a habokat a kis hableánnyal és nem tornáznánk együtt Micimackóval egy elmajszolt csupor méz után, ha egykor Walt Disney nem hitt volna mélyen ebben a kijelentésben.