Félelem. Egy érzés, amely váratlanul telepedik ránk, gúzsba köt, és nagyon nehezen enged el. Egy érzés, amely megannyi formában jelentkezhet. Egyvalami azonban mindben közös: olyan dolgot vetítenek elénk, amely a legtöbb esetben csupán a képzeletünk szüleménye. Egy gát, amit azért húzunk fel tudattalanul is, hogy megvédjük magunkat. Hogy ne essen bántódásunk, ne sérüljön a lelkünk, ne kerüljenek karcolások a testünkre.

De tényleg létezik az, amitől annyira óvnánk az épségünket?

Félünk. Mindannyian. Nagyon sokszor. Félünk a sötétben. Félünk, ha túl magasan vagyunk. Félünk a pókoktól. Félünk attól, hogy önmagunk legyünk. Félünk mások véleményétől. Félünk a kudarctól. Félünk az elutasítástól.

Ismét Matthew McConaugheyt kell, hogy idézzem. Azt írja a könyvében: Tudni az igazat, látni az igazat és elmondani az igazat, ez mind más tapasztalat. Aztán felteszi a kérdést: Mi az az igazság, amit tudsz, amit látsz, és amit elmondasz? Mi az az igazság, ami szerint élsz?

Az igazság ez: mind félünk valamitől. Te is, én is, a szomszéd az utcádból, a kiszolgáló a pékségben, a tanár az iskolában, a politikus a pulpituson, a híresség a képernyőn. Mindannyiunknak vannak rejtett kis zugaink, ahol a szorongásaink sokkal hangosabbak, mint a bátor és előrenéző gondolataink.

De mi az az igazság, ami szerint élünk? Vagy élni szeretnénk? Az, hogy magabiztosan akarunk lépkedni a sötétben, nem félve attól, mi leselkedik ránk. Bátran akarunk lenézni a magasból átadva magunkat a kilátás élvezetének. Még a pókokkal is barátságban akarunk élni, ha többnyire tisztes távolságból is. :)  Sőt: önmagunk akarunk lenni, őszintén, vidáman, merészen, nem tartva senki véleményétől. EZ AZ IGAZSÁG. ♡