Női sor(s)ok - 10. rész

március 07, 2023


Úgy telnek a napok, hogy lassan már nem tudom tartani a lépést a számolással, de bizony elérkeztünk az interjú-sorozat tizedik részéhez. Bevallom, amikor megszületett bennem az ötlet, nem voltak ennyire merész álmaim. Habár izgatottan és örömmel vágtam bele a munkába, az eredmény minden téren felülmúlta az elképzeléseimet. Abban bízok, hogy számotokra is olyan sokat adnak ezek a beszélgetések, mint nekem a munka és az eredmény.

Ma is eljön velünk egy virtuális kávéra az egyik kedves Nőtársunk, aki ma nem más, mint Kutasi Edina, a Dontforgettosmileandread blog szerzője. Edina a könyvek és az olvasás szerelmese, már évek óta ajándkozza meg követőit a könyvekről alkotott írásaival, amely nemcsak egy szimpla vélemény, naz ő blogján sokkal több rejlik a sorok között. A könyvek és szereplők szelleme beköltözik a betűi közé, és gyöngyszemként gurul ki az olvasó elé. Edina az olvasás szeretetét nyújtja úgy, hogy az bárki számára értéket adó lehet. Nála biztosan találsz egy olyan kötetet, ami a te tetszésedet is elnyeri. Ha pedig mindezt tovább fűzöm, kirajzolódik az is, hogy Edina a könyvmolyság mellett arra is rávilágít, hogy ha valamit igazán szeretünk, akkor mindig találunk időt és alkalmat rá, hiszen a számunkra igazán fontos dolgok adják az élet valódi esszenciáját. Edina orvostanhallgatóként a vizsgák, az órák, a gyakorlatok és miegymás mellett szán időt arra, hogy elmerüljön a könyvek varázslatos birodalmában, ahová a követőit is meginvitálja. Ma bújjatok be picit ti is a sorai közé a vele készült interjún keresztül:


💬 Alapjában véve pozitív 
életszemlélettel rendelkezem, 
így mindenben igyekszem 
meglátni a jó dolgokat, azt, 
ami engem, mint individuumot 
előre visz, épít és formál.


Hogyan definiálnád a sikert? Milyen jelentéssel bír számodra?

Siker számomra az, amikor definiálhatatlan megelégedettséget érzek azzal kapcsolatban, amit teszek. Siker az, amikor örömmel csinálok valamit. Siker, ha látom a befektetett munkám gyümölcsét. Alapjában véve pozitív életszemlélettel (ami nem egyenlő a patológiás pozitivitással) rendelkezem, így mindenben igyekszem meglátni a jó dolgokat, azt, ami engem, mint individuumot előre visz, épít és formál. Ugyanakkor egy teljesítményorientált egyetemen tanulok, itt az a mérvadó, jobb esetben, hogy mit tudsz. 


Siker az, ha a tanulásom megérik, ha nemcsak túl vagyok az adott vizsgán, de mindannak, amit megtanultam, később a karrieremben is hasznát veszem. Ezt egy hallgató nem mindig érzi, sőt, elképesztő milyen mennyiségű anyagot kell bevágnunk mennyi idő alatt,  de utólag mindig látni, melyik tárgynak milyen értelme volt. (Reméljük!).

Az életem másik szerves részét képezi az olvasásnépszerűsítés, a könyvajánlók írása, a fotózás, az énem kreatív oldala. Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni a követőimnek. A blogger időszakom alatt megtanultam és ma is nap, mint nap tanulom, hogy ha egy poszttal, ajánlóval akár egy embert is hozzásegítettem ahhoz, hogy elolvassa az adott könyvet, már nyertem. Sikerként élem meg, ha erről visszajelzést kapok. 


💬 Az oldalaim az alkotásaimmal 
vannak tele, szívügyem és 
legkedvesebb misszióm, 
hogy a könyvek iránti szeretetből 
át tudjak adni a követőimnek. 


Kaptam már olyan visszajelzést, hogy valaki miattam kezdett el olvasni: folyamatosan olvasta az általam írt ajánlókat, mígnem az egyik igazán megszólította és elkezdte olvasni a könyvet, ami aztán megtetszett neki, azóta pedig rendszeresen vesz könyvet a kezébe. Ennél jobb visszajelzés nem is lehet, nem is kell, azt gondolom. Naponta kapok olyan üzeneteket, amelyekben megköszönik az oldalaim létezését, a befektetett munkámat . Bár úgy gondolom, nem mindenki ír visszajelzést, aki olvassa az ajánlóimat vagy a könyveket. Ezt például íróktól tudom, akiknek viszont írnak és megemlítik, hogy nálam látták. Ez rendkívül jóleső érzés, ezért csinálom, hogy a könyvek, amik nekem sokat adtak, másoknak is adhassanak. Amikor pedig a könyvek borítóján is visszaköszön az egy-két sor az ajánlóimból, az eléggé libabőrös élmény. Úgy gondolom egy - hobbi - olvasásnépszerűsítőnek ennél nagyobb elismerés és visszajelzés nem is lehet.


Mindemellett azt is személyes sikernek könyvelem el, ha egyensúlyt tudok tartani a hobbi-egyetem-magánélet hármas között, amikor minőségi időt tudok tölteni a családdal, barátokkal, ugyanakkor pedig sikeres vagyok az életem többi területén is.

Siker, amikor minden tőlem telhetőt beleteszek egy adott dologba, és tudom, hiszem, vallom, hogy ennek meglesz a maga eredménye. Valamikor minden munka beérik.

Volt olyan pont az életedben, amikor tudtad, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert abban ki tudsz majd bontakozni?

Egészen kicsi korom óta tudom, hogy orvos szeretnék lenni, így ez nem okozott számomra nehéz döntést. Az egészségügyben szeretnék dolgozni, voltak különböző egyéb utak, amiket végig kellett járnom és tapasztalnom ahhoz, hogy ma ott legyek, ahol úgy érzem, lennem kell. Az én utam sem egyenes, mint ahogy senkié sem. Dolgozom, tapasztalok, állandóan tanulok a világból, és az élet sem szünteti meg a folyamatos leckéket. Ezekből épülünk, ezektől vagyunk, azok, akik. Minden nappal csak az előző napi önmagadnál kell jobbnak lenned, én ezt vallom. Nem szabad feladni, menni kell tovább és tovább.


Az álmok mindig valóra válnak, elképzelésből lesz valóság, ha képesek vagyunk dolgozni értük még akkor is, ha ez olykor majd kerülőutakon valósul meg. Az elrendelés mindig utat tör majd magának.

Szerinted nőként mi a legnagyobb kihívás egy vállalkozás/brand mindennapos menedzselésében?

Minden is. Sajnos még ma is nagyon sok a sztereotípia, a női léttel kapcsolatban. Főleg egy olyan hivatásban, aminek útjára én rálépni készülök. Mindenből tanulunk , mit és hogyan kell csinálni. Minden egyénnek mások a bevált praktikái, önálló lények vagyunk, a másolás helyett a magunk útját kell egyengetnünk. A nők egyik legnagyobb problémája szerintem az összehasonlítgatás. Ezzel kapcsolatban van egy kedves idézetem, amelyik tűpontosan leírja ezt: "Az összehasonlítgatás megnyomorítja a lelket. És ha bárki más útjához hasonlítod a sajátodat, azzal a saját lelkedet gyűlölöd." (Ann Voskamp)

Melyik volt az a lépcsőfok az utad során, amelyből a legtöbbet tanultad?

Azt hiszem a kudarcokból és a mélypontokból lehet az egyik legtöbbet tanulni. Mind az abból való felépülésből, mind ennek folyamatából.


Mivel motiválod magad a zűrösebb napjaidon?

Ismét egy idéze jut eszem,be: "A vidám szív a legjobb orvosság." (Példabeszédek 17:22) . Próbálok mindent ezzel a szemlélettel nézni, sokat , sőt rengeteg segít a hitem a zűrös napok meg és átélésén egyaránt. Elmúlik. Ez az a szó, ami türelemre, visszafogottságra és mértékletességre int a legjobb napokon és reményt ad a legrosszabb napokon. Nem félek, hanem hiszek és nevetve nézek a holnap elé.

Mit üzennél azoknak, akik ott állnak az álmaik kapujában, de még nem ragadták meg a kilincset? 

Senki nem fogja megtenni helyetted. Ne várj másokra, bízz magadban, menj, merj, higgy és tapasztalj! Nem baj ha elesel, nem baj, ha nem elsőre sikerül. Soha ne add fel. Csak akkor add fel, ha bélyeg van rajta. Sokáig ez volt a mottóm, és mind a mai napig eszembe jut olykor. Olvassatok építő jellegű könyveket. Az idei évem egyik nagy felfedezettje a témában Barna Berni Nem a te hibád című regénye, meleg szívvel ajánlom, ahogyan Ann Voskamp Útkészítő kötetét is.

  • Share:

You Might Also Like

0 hozzászólás