Amikor kislány voltam gyakran álmodoztam arról, hogy híres énekesnő vagyok. Sőt, nem álltam meg a puszta álmodozásnál, el is játszottam, teljes átéléssel. Láttam magam a színpadon, ahogy kigyúlnak a fények és én ott állok káprázatosabbnál káprázatosabb ruhákban, és odaadással éneklek, a közönség meg imádja, mindenki tombol. 

Ahogy egyre nagyobb lettem, úgy fejlődött velem a képzelőerőm is. Mert nem, nem felejtettem el ezt a fajta önerősítő képességemet. Legalábbis akkor még nem. Idővel már a dalok stílusától függően álmodtam meg magamnak a fellépő-ruhákat, sőt a zeneszámokhoz még egyedi koreográfiákat is kreáltam. 

Aztán néhány év elteltével, ahogy jöttek a negatív kritikák, az önbizalom romboló kapcsolatok, az elutasítások, az álomnak szépen lassan vége lett és rám szakadt a szürke valóság. Már nem láttam magamat határozottan és céltudatosan, elfelejtettem, hogyan higgyek abban az erős nőben ott a színpadon.  

A történetnek több tanulsága is van, én most az egyikre térek ki, hiszen az is bőven megérdemel önmagában egy egész sztorit. 

Nos, a történet lényege nem az, hogy nem lett belőlem híres énekesnő. Valószínűleg egyszer minden kislány fantáziál arról, hogy énekesnő vagy színésznő lesz, ha majd nagy lesz. A kulcs itt abban rejlik, hogy az utam során valahol magam mögött hagytam az önbizalmamat. Legalábbis azt a képességet, amely ösztönözni tud belülről. Úgy tapasztaltam, ahogy 25 éves korunk után a kollagén-termelés kezd el lelassulni a szervezetünkben, kamaszkorunk bekövetkeztével az önbizalmunk is megindul azon a bizonyos lejtőn. 

De, és ez most egy pozitív töltetű ‘de’, a kollagén-termelést is meg tudjuk turbózni különféle eszközökkel, miért ne tennénk ugyanezt az önbizalmunkkal? Ha minden nap bedobsz egy kollagénes készítményt, a táplálkozásodra is odafigyelsz, és még az a heti három edzés is belefér, akkor nem érdemel ugyanennyit az önbizalmad is? 

Rendben, ez utóbbi talán nem annyira egyszerű, de bizony léteznek erre is módszerek, amelyek segítenek abban, hogy az a magabiztos, erős, határozott és céltudatos nő kilépjen a színpadról a napfényre. Mert az a nő igenis benned van! Ha a gyerekkori éned képes volt megálmodni, neked felnőttként tudnod kell újra előhívni. 

Annak a az álmodozó, csupa-szív kislánynak tartozunk annyival, hogy nem hagyjuk elveszni az álmát.